| Egy fi s egy lny
Trtnetnk kezddik egy mjusi jszakn, mikor megismerkedett egymssal egy fi s egy lny. Mozibl igyekeztek haza ppen, mr tlelkezve s kz a kzben. Elmlt egy v, mint a pillanat, gyakran adtak egymsnak forr cskokat. A lny a fit nem vette komolyan, ezrt a fi szvben rk flelem van. Attl fl, hogy elveszti a lnyt, kit gy kvn, s a szve, hogy imd. Beteljeslt a sorsa egy kds dlutn, mikor mst lelgetett az a szp lny. Az egsz teste lngolt, s az arca piroslott. Odament a lnyhoz, vgan ksznttte, senki sem tudta, ez az utols beszde. Mikor hazart, lerogyott a szkre, egy lapot vett el, s ezt rni kezdte:
„Azt hittem szerettl egyetlen virgom,
te voltl mindenem ezen a vilgon.
De te mr nem vagy, knnyen ms lettl.
Szerencstlen vagyok, s az ilyen minek l?
Meghalok inkbb, mert nem brom mr,
A kt lel karod ms fira vr.
Bcszom tled az Isten ldjon meg.
Te e vilgon maradsz, n elmegyek.
Az n szvem tged soha nem feledett.
Gondolj rm nha, ki tged szeretett.
Szeretlek most is, br nem sokig lek,
Mire olvasod ezt, nem lesz bennem llek!”
Mikor ezt lerta, bortkba tette, rlt a mnak, s a mltat feledte. Boldogan ment a srba, a hallba, pedig tudta, hogy nem jn vissza. A fi egsz kzel ment a folypartra, s belevetette magt a zg habokba. Megkapta a lny a fjdalmas levelet, s hullajtott rte fj knnyeket. Elment a partra, a knnye csorgott. Felidzte magban a sok szp cskot. tgondolta a rgi szp idket, mikor a szve egy firt gett. Nem ttovzott, a folyba ugrott, s a lelke a mennybe szllt. Trtnetnk vget rt egy kds mjusi jszakn, hol a srban egyms lett egy fi s egy lny. | |