| Mr nagyon rgta ismerted, S mg rgebb ta szeretted. Ti ketten voltatok a tkletes pr. Hogy mita? Isten sem tudta mr. S egy meleg nyri nap utn, Ballagtatok haza lomhn. Jtt az este, s a nap lement. Tbb pr is kz a kzben ment. Elrtetek a snekhez. S te szorongva kaptl a szvedhez. Itt trtn… itt vesztetted el egykori jegyesed… Kit annyira szerettl, mint mostani kedvesed. „Semmi baj nem lesz, nem n vagyok!” E szavakkal csittgatott. S mikor mr az t felnl jrtatok, Mint akinek valami rgen elfelejtett dolog jutott az eszbe, A fejhez kapott Odallt a peron szlre, s te elje. S elkezdte, a mr oly rgta vrt szavakat sorolni: „Mondd kedves, nincsen kedved hozzm jnni?” S te nkvletben mondtl r „IGEN!”-t De mikor mr a gyr kezeden pihent, Egy csapat suhanc jtt sebesen, S te lesodortad a snekre kedvesed. Ekkor az imnt bemondott vonat rkezett, Mg csak nem is fkezett. Id kzben feljtt a Hold, S mindent ezsts fnybe vont… Te mg lttad szerelmed arct, ahogyan a fjdalomtl s a meglepetst torzul t. s ekkor minden olyan gyorsan zajlott, Egy gyors „Szeretlek!” Egy sikoly, S egy segtksz kz. S alltan estl ssze a rmlettl, a fjdalomtl. s a gondolattl: Kt szerelmem vesztetem el ezen a helyen! s mikor msnap a krhzban trtl szhez, S a gyrdet nzted, elhatroztad: „n tbbet nem megyek frjhez!” Kiengedtek De gygyszeres kezelsre rendeltek, S els utad az tokverte helyhez vezetett, Mi ktszer trte ssze a szvedet. S ott egy tucat gygyszertl Mit suttyomban csrtl el az jszaks nvrtl, Elaludtl szpen, halkan, Hogy mikor a kvetkez vonat vagy jrkel rdtall, Ott fekszel majd a gyilkos sneken, Bksen, de holtan… | |